Remegő lilák
Bőbeszédű ma az ég…
Visszafojtott lélegzettel figyelem
Titokzatos tündöklését.
Míg a remegő lilákat nézem,
A csillagokkal nekem üzentél –
Nem voltál több,
Mint egy befejezetlen álom,
A hajnali derengéssel szememről
Ellebbenő színezüst fátyol,
Mi szertefoszlott az éjszakákon –
Sietni kell.
Nem késhetem le a nagy találkozást,
Mielőtt megszűnik a ragyogás,
S a pirkadattal felszálló köd
Ellepi a szemhatárt…
*
Foto: Pinterest
Ma már...
Ma már...
( egyszerű, spontán írt vers)
Le kellene írnom, mint korábban tettem
ha valamit erősen, és mélyen éreztem…
Amikor úgy fájt még az is, ha nőtt a falevél,
s mikor hálás voltam a kedves szavakért…
Amikor a csendre olyan nagyon vágytam
s mikor boldog voltam, mert gyerekmosolyt láttam…
Mikor a hazugságoktól megrepedt a lelkem
s amikor ültem egyedül… darabokra törten
Amikor mély sebeimet jól összeférceltem,
a nagy görbületből felegyenesedtem…
Színes palettákra festetem szavakat
fényüket vesztették már a sok évek alatt…
Moment critique 9 - Albérlet
https://artpresszo.hu/sites/default/files/Albérlet.jpg
Gyárfás készült beköltözni a városba, s kedvesével eladó házat kerestek. Meg is tetszett egy takaros, falusi jellegű ház a domboldalon. A szülői házára emlékeztette. Szép kedvese azonban lebeszélte róla, mondván, közel van a gyár hozzá légvonalban, s ha ott valami történne, veszélybe kerülne az egész domboldal.
- Ha például kitör a háború vagy felrobban valami a gyárban.
- Ugyan már! – tiltakozott Gyárfás, de hagyta, hogy szép kedvese tovább vezesse.
Karàcsonyi ajàndék
Karácsonyi ajándék
Mióta visszajött a repülőtérről egy leendő kliensre várt, és úgy találta, hogy nem egy karácsonyhoz méltó az üzlet. A járda szélén várakoztak a taxik, és az ötödik helyen sokáig várhatott. Ha csak egy csoda...
Idén a karácsony kivételesen enyhe volt. Egy hete, hogy a hőmérő nem szállt tizenkét fok alá. Talán ez a magyarázata, hogy miért nem volt utas, pedig egy kellemetlen, szitáló köd takarta be a szélvédőt.
Lakatlan
https://artpresszo.hu/sites/default/files/Anyuka festm. tanya sepia r.jpg
Gerő zavartan nézett körül a szobában, hirtelen nem tudta, hol van. Megrázta a fejét, pislogott néhányat míg rájött, hogy otthon van a szobájában. Eltűnt az erdő, a ház, csak a szobájának a falai vették körül. Álmodott, mint szint minden éjszaka, álmodta visszatérő álmát.
Születésnap
Mintha a fákat érintené az égen Metallah. A Triangle csillagkép legkisebb bolygóján „Beausoleil 2-n” látható volt a látóhatár görbülete.
Jónás, egy nőtlen férfi számára túl nagy házban élt. A villa mindennel rendelkezett, ami egy ember kényelmét szolgálta az egész évben zöldülő park közepén, amit művészien elrendezett bokrok és fák élénkítettek.
A padlás
Egy egészen másik világot talált a padláson. A padlásablakok szűrte nappali fény titokzatos hangulatot varázsolt. A nyitva maradt lépcsőajtón keresztül látta a délutáni napfényben fürdő konyha egy részét míg ő a félhomályban maradt a tető alatt.
Meleg kárpitozta a levegőt.
A poros gerendákról csüngő pókhálók, mint könnyű szellemujjak cirógatták arcát.
Egy háromágú lámpa izzó nélkül várakozott az egyik sarokban poros hamutartó asztalkával. Elmúlt téli estékről álmodozott mikor lágy fénye árasztotta el a homályt s körülötte zajlott az élet?
Csendes várakozás
Kellene valami karácsony - varázs.
kerestem fenyőillatban, arany ragyogással,
régi díszek... ez csak hangulat, mást szeretnék.
Szívembe nézek, valahol ott mélyen, boldog
melegségben... szeretet ragyog vissza.
Csendes várakozás, lélek-fényben...
Nézz rám, kérlek... szememben, szemedben
béke, szeretet fénye, minden amit adatok.
- karácsony, karácsonyok!
Magány
.
Magány
– Ackermann professzor? Engedje meg, hogy gratuláljak előadásához.
A férfi asztala előtt állt.
Ackermann a pohár Coca-Colában táncoló szénsav buborékokat nézte. Nem hasonlított a kócos hajú Tournesol professzor karikatúrájára, pedig a tudósok zöme e hóbortos személyhez méltónak találta. Tekintetét a kövérkés férfira szegezte.
– Köszönöm – és elfogadta a kezet. – Uram?